Országház
„Úgy érzem, hogy azon az árkon, ami a társadalmunkban van, most egy kis gyaloghidat tudtunk képezni. Ez euforikus érzés, amikor erről beszélek, alig bírom ki, hogy ne sírjam el magam.”
Út a Parlamentbe
Találkozás Rost Andreával
2025 nyarán Rost Andrea operaénekes A zene mindenkié programmal járta az országot. A roma önkormányzat és a helyi Tisza Sziget meghívására Sükösdre is ellátogatott, ahol a focipályán szerveztek közösségi programot a gyerekeknek.
Nébl Zsolt tamburásai is ott voltak, de ezúttal hangszer nélkül érkeztek. A találkozó egyik emlékezetes pillanata mégis hozzájuk kötődik. A kis Ricsi odalépett Rost Andreához, és megkérdezte:
– Néni, beénekeltél?
A kérdés váratlanul érte az operaénekesnőt. Amikor megkérdezte, honnan tudja egyáltalán, mi az a beéneklés, Ricsi egyszerűen csak annyit válaszolt:
– Én zenész vagyok. Nekünk van itt egy tamburazenekarunk.
A beszélgetésből hamar kiderült, hogy nemcsak ő, hanem a körülötte álló gyerekek is a helyi tamburazenekar tagjai. Nem sokkal később előkerültek a hangszerek is, és rögtönzött muzsikálás kezdődött.
Ez volt az első találkozás. Egy nyári délután a sükösdi focipályán, amelyből később barátság, szakmai kapcsolat és számos közös történet született.
Találkozás Magyar Péterrel
Néhány hónappal később Rost Andrea ismét Sükösdre érkezett. Ezúttal Magyar Péter is vele tartott, és a Legyél a változás Egyesület segítségével adománycsomagokat vittek a helyi családoknak.
Ahogy korábban Rost Andreával, úgy most Magyar Péterrel is gyorsan megtalálták a közös hangot. Beszélgettek, zenéltek. Aznap készült ez a videó is, amely később bejárta az internetet.
A látogatásról Magyar Péter közösségi médiában azt írta: „Életem egyik legmeghatóbb élménye. A sükösdi csoda.”
A gyerekek meghívták őt a közelgő adventi koncertjükre, ami inkább tűnt kedves gesztusnak, mint valódi programnak. Aztán elérkezett a koncert napja, és Magyar Péter valóban megjelent. Nem hivatalos vendégként, nem kísérettel és nem sajtóeseményre érkezett. Megvette a jegyét a pénztárban, helyet keresett magának a nézőtéren, és végignézte az előadást.
Magyar Péter a koncert után nem sietett tovább. Leült a gyerekek mellé, és beszélgetni kezdett velük. Az egyik kisfiú megemlítette, hogy ők kívülről már látták a Parlamentet, de csak kívülről.
Magyar Péter ránézett, és azt mondta:
–Ha megnyerjük a választást, ti jöttök az alakuló ülésre, és belülről is megnézitek.
Nébl Zsolt számára ez nem volt meglepetés. Később több helyen is elmondta, hogy Magyar Pétert olyan embernek ismerte meg, aki megtartja a szavát.
A bejelentés után Sükösdön megkezdődtek a próbák. A gyerekek a Zöld az erdő, zöld a hegy is és a Tavaszi szél vizet áraszt című dallal készültek az alakuló ülésre. Pénteken már főpróbát tartottak, ahol az RTL stábja is jelen volt. A gyerekek izgatottan készülődtek. Volt köztük olyan is, aki még soha nem járt Budapesten.
A beváltott ígéret
2026 márciusában Magyar Péter az országjárása során ismét Sükösdre látogatott. A kampánygyűlésen a tamburás gyerekek történetét is megemlítette, akiket az előző hónapokban ismert meg, majd a választási győzelem után nyilvánosan bejelentette, hogy beváltja korábbi ígéretét: meghívta a SUGO Tamburazenekart az Országgyűlés alakuló ülésére.
3 órás buszozás után érkeztek meg Budapestre. A busz a parlamenthez közel parkolt le. Először hamburgert ettek a Szent István parkban, játszottak a játszótéren, és élvezték a budapesti kirándulást. Közben a Parlamentben már keresték őket, a kormányőrség telefonon érdeklődött, merre jár a csapat, így hát irány az országház. Előtte persze néhány utolsó útmutatás hangzik el az alapítótól:
– Normálisan viselkedünk, csöndben. Nem futkározunk, nem kiabálunk, nem szemtelenkedünk.
Nébl Zsolt számára a nap nagy része feszült várakozással telt. Egész figyelmével a gyerekekre koncentrált. Tudta, milyen sokféle sors, nehézség és küzdelem van mögöttük, és azt is, hogy egy ilyen nap mennyi alkalmazkodást és türelmet kíván tőlük.
Az Országgyűlés alakuló ülésén Magyar Péter letette a miniszterelnöki esküt, majd a SUGO Tamburazenekar bevonult az ülésterembe. A gyerekek előbb a Zöld az erdő, zöld a hegy is, majd a Tavaszi szél vizet áraszt című dalt adták elő. Ez volt az első alkalom a magyar parlament történetében, hogy a cigány himnusz felcsendült az Országgyűlés dísztermében. Sokan együtt énekeltek a gyerekekkel, köztük Magyar Péter is, és nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy szem nem maradt szárazon, nem csak az ülésteremben, hanem az egész országban. A képviselők állva tapsolták meg a sükösdi fiúk felejthetetlen produkcióját. Olyan elemi erő és tisztaság van a játékukban, amit egy ország nem felejt el soha. Amit akkor éreztünk, és érzünk akárhányszor visszanézzük, az leírhatatlan, megmagyarázhatatlan. Azt veszed észre, hogy mosolyogsz, közben meg elsírod magad.
“Öt percet kaptunk arra, hogy formálni tudjuk a közhangulatot, ez nagyon felemelő érzés, nem gondoltam, hogy ez a néhány egyszerű kis hangszer a gyerekek kezében ekkorát szólhat.” – Nébl Zsolt
A fellépés után a fiúk még bejárhatták az Országházat. A díszőrség parancsnoka megmutatta nekik a kardját, amelyet kézbe is vehettek. A nap során végig segítette őket Jancsó Annamária, aki parlamenti dolgozóként kísérte a csapatot, és ahogy Nébl Zsolt később fogalmazott: az őrangyaluk volt azon a napon. A fiúkról pedíg így nyilatkozott:
– Nagyon jól sikerült, hatalmas öröm. Nagyon jól kezelték a gyerekek az összes szituációt, ma itt erős protokollokat kellett betartani, és le a kalappal. Én nagyon-nagyon büszke vagyok az egész zenekarra.
Nem csak ő, egy ország nagyon-nagyon büszke volt ezekre a fiúkra!
A gyerekek este hatra értek vissza a buszhoz, és nem lehetett leállítani őket.
-Jó volt! -kiabálták egyszerre.
-És nagyon jó! – hangzott el külön.
-Jó volt! A parlamentbe jót muzsikáltunk, tehetségesek vagyunk és már híresek lettünk. – mondta büszkén az egyik fiú.
-Mi a vágyatok? Mivel zárjátok ezt a napot? – kérdezte őket egy riporter
-Gyors étterem!
-Gyors!
-Étterem!
-Gyors! – hangzottak a nagyon cuki válaszok.
Május 9. – A nap, amit egy ország nem felejt el soha
Szombat reggel alig múlt 7 óra, amikor a fellépésre bérett külön busz megérkezett Sükösdre. A fiúk remek hangulatban, még az úton is gyakorlással múlatták az időt. Kitérővel Kecskemét felé vették az irányt, ugyanis ketten a zenekarból itt csatlakoztak.
– Két tanítványomat kiemelték a családból sajnos, egy lakásotthonban laknak, de nem engedtem el a kezüket, ugyanúgy tanítom őket. Ide szoktam feljárni kéthetente, és online is oktatom őket. Ők ugyanúgy a zenekar tagjai maradtak.
„Úgy érzem, hogy azon az árkon, ami a társadalmunkban van, most egy kis gyaloghidat tudtunk képezni.”
